Meggyes semifreddo málnával

Hozzávalók:

• 40 dkg kimagozott meggy
• 4 tojás szétválasztva
• 2,5 dl jéghideg tejszín
• 10-15 dkg cukor/méz ízlés szerint
• málna
• ízlés szerint likőr ( málna, meggy, limoncello, rum)
• csipet só

A meggyet meglocsoltam egy kevés limoncelloval, kicsit állni hagytam, egy maréknyit félretettem, majd botmixerrel pürésítettem. A tojások sárgáját habosra kevertem a cukorral és gőzfürdő felett addig kevergettem, míg az cukor el nem olvadt. Ezután hozzákevertem a meggymasszát. A tojás fehérjét csipet sóval kemény habbá vertem, ugyanígy jártam el a tejszínnel is (só nélkül), majd egymás után, óvatos mozdulatokkal a meggyes alaphoz kevertem őket. Egy kb.másfél literes püspökkenyér formát kibéleltem folpackkal, a félretett meggyet és egy marék málnát az aljára dobáltam és ráöntöttem masszát. Legalább 6 órára fagyasztóba tettem, legjobb egy egész éjszakát ott tartani.

Spaghetti salsa verde

Munka után megint valami gyorsra, egészségesre, nagyon finomra vágytam. A kertünkben gyönyörü a petrezselyem, a hütőben volt még egy kis maradék szardella ... hmm .. akkor legyen salsa verde piemontese (piemonti zöldmártás). Ugye nem kell mondanom, hogy alig 20 perc alatt elkészültem a vacsim. Szeretem az ilyen szószokat, mert nem hőkezeltek, így nem mennek kárba a vitaminok, antioxidánsok, esszenciális zsírsavak és persze intenzívebb az ízélmény. 2 személyre szól a recept.

Hozzávalók:

• 20 dkg durumtészta
• egy kis csokor petrezslyem
• 3 gerezd duci fokhagyma
• 1 kis marék dió
• 4 szardellafilé
• 1 ek. kapribogyó
• 2 ek. olívaolaj
• bors, citromlé

Míg a víz felforrt, addig beledobáltam mindent az összes hozzávalót a robotgépbe és pépesítettem a szót. Kifőztem a tésztát, leszűrtem, összeforgattam a szósszal, megszórtam kevés pirított fenyőmaggal és parmezánforgáccsal.

Zuccotto, egy tök jó desszert

Finom és látványnak sem utolsó. Lehet vele villogni vendégek előtt, elkészíteni sem bonyolult, persze így utólag már sok mindent máshogy csinálnék, na de majd legközelebb.  Egyébiránt olasz és magyarul tököcskét jelent. Egy speciális tök-alakú formában készítik, innen a neve. Azt beszélik róla, hogy a Firenzei dóm vagy Cattedrale di Santa Maria del Fiore (jelentése: Liliomos Mária) kupolája ihlette ezt a desszertkölteményt, meg azt is, hogy alakja a püspöki sapkáéra hasonlít. 

Kicsit átkomponáltam a receptet. Egyik, vagyis legfőbb oka, hogy nem lehet, nem tudok olyan habtejszínt venni, amit igazi kemény habbá lehet verni. Az eredeti receptben pedig tejszín a töltelék. Ezért azt találtam ki, hogy helyette ricotta és mascarpone  lesz benne, de kicsit elszámoltam magam. Utólag még felvert tejszínnel is ki kellett egészíteni, mert kevés lett a krém. Ezért nem is fogok pontos receptet írni, legközelebb máshogy csinálom, remélhetőleg jobb lesz. A baj csak annyi volt egyébként, hogy kevés lett a ricotta, a mascarponeba meg túl sok olvasztott csokit kevertem, így kicsit (anyu szerint) harsogott a csokitól, de volt olyan is, aki odáig volt tőle. Nekem is ízlett. A végén még egy kis zselatinos tejszínnel kellett feltölteni a kupolát. Legközelebb jobban meglocsolom a piskótát likőrrel, hogy szaftosabb legyen, jobban fog már menni a szabdalás is, szebben a kakaós-porcukros szórás is. De mi legyen a töltelék? Próbálkozzak továbbra is, hátha ráakadok valami rendes tejszínre, vagy pedig lecserélem ricottára, amit tejszínnel lazítok majd. Nem lehet rossz a mascarpone sem tölteléknek felvert tojásfehérjével lazítva, hogy légiesebb legyen. Portejszínről szó sem lehet. Ezeket leszámítva jó kis desszert ám, finom benne a kandírozott narancs- és citromhéj, hasonlít a cassatta töltelékére, vagyis majdnem az.

Végső megoldás - Semifreddo

Pár bejegyzéssel korábban hosszasan ecseteltem a fagylaltgép-botmixeres kevergetés dilemmámat és az a legszebb az egészben, hogy a kettő közül egyik sem a megoldás. Nekem legalábbis nem. Nem is tudom, miért nem jutott eszembe hamarabb a semifreddo. Valahogy teljesen megfeledkeztem róla, pedig annyira egyszerű és olasz, csak nem láttam a fától az erdőt. Nem kell sem fagylaltgép és nem fogom óránkénti botmixeres kevergetéssel sem bonyolítani az életem. A semifreddo tökéletes alternatíva, krémes, habos, könnyű,  pofátlanul egyszerű, a végtelenségig variálható, mindez a fent említett módszerek nélkül. Sok recept kering a világhálón, valahol megfőzik a tojás sárgáját, valahol nem. Én eddig csak a nyers változatot próbáltam, de tekintettel arra, hogy házi tojást használok, ezért inkább megfőzöm. Annyiban tér el a fagyitól, hogy tartalmaz felvert tojásfehérjét és a legtöbb recept a tejszínt is felverve írja. Ettől lesz krémes és könnyű, viszont nem fagy meg kőkeményre, de mégis formázható. Csinálhatunk gombócokat fagyis kanállal, nekem azonban jobban tetszik a jellegzetes püspökkenyér formájú, szeletelhető semifreddo. Ez azonban nem előírás, nyugodtan készíthető tortaformában is, csak a fantáziánk szab határt, piskótalap közé is tölthető, szószt is készíthetünk mellé. Én most egy rétegezett kekszes-csokis-vaníliás receptet osztok meg,  Tapasztalataim szerint hamarabb indul olvadásnak, mint a fagyi. Emilia Romagna tartomány jellegzetes desszertje. Nálam "ő" lesz az idei nyár sztár-desszertje. Ezt követi a granita.

Hozzávalók:

Kekszes alap:

• 13 dkg keksz
• 5 dkg vaj
• 2 ek. amaretto ( lehet rum, likőr, konyak)

Vaníliás réteg:

• 2 tojás
• 10 dkg cukor/2 ek. méz
• 2,5 dl tejszín
• 1 vanília rúd kikapart belseje
• csipet só

Csokoládés réteg:

• 2 tojás
• 10 dkg 70%-os csokoládé
• 2,5 dl tejszín
• csipet só

A kekszet morzsa állagúra törtem majd elkevertem az olvasztott vajjal, a likőrrel és egy szilikon formába egyenletesen belenyomkodtam. Beraktam a hűtőbe, ezalatt elkészítettem a rétegeket. A vaníliáshoz habosra kevertem a tojások sárgáját a cukorral és a vaníliával, óvatosan beleforgattam a felvert tejszínt, majd a csipet sóval felvert tojások fehérjét és a kekszes alapra borítottam. Visszatettem a hűtőbe. A csokishoz felolvasztottam vízgőz felett a csokoládét, majd simára kevertem a tojások sárgájával, beleforgattam a felvert tejszínt és a fehérjét majd a vaníliás rétegre öntöttem. Egy éjszakára a fagyasztóba tettem. Ha nem szilikon formában készítjük, akkor a hagyományos püspökkenyér formát ki kell bélelni folpackkal, így a semifreddo könnyen kiemelhető. A képre nem vagyok büszke, ezért csak ide a végére teszem, azért lehessen látni, hogy mégis hogyan nézett ki.

Fagyi, ami nem olvad el, avagy mire képes az élelmiszeripar

Nem térek magamhoz, ha nem látom a saját szememmel, akkor nem hiszem el. Apu elég szoros barátságot ápol ezekkel jégkrémnek csúfolt agyonadalékozott élelmiszeripari "csodákkal". Legutóbb egy "narancsos álom" nevű, narancssárga, neon fényekben pompázó díszpéldánnyal tért haza. Ez még csak nem is megbotránykoztató, mármint a színe, hiszen megszoktuk, hogy színezett, ez már nem veri ki a biztosítékot, vagyis igen, de istenem, színezék, fagyiban, mikor ezek a legveszélyesebb "élelmiszerek" (minek nevezzem?), hiszen ezek tartalmazzák a lehető legtöbb adalékot, színezéket, aromákat, cukrot, lágyítót, habosítót, tömeg és térfogatnövelőt, tartósítót és még sorolhatnám a végtelenségig. De ez valami egészen különleges fagyi, ugyanis apu kint felejtette az asztalon és láss csodát, a fagyi egy éjszaka alatt sem olvadt el. Egyben, egészben áll, megőrizte a csillagcső formát is. Hihetetlen! Azt hittem, hogy a kenyérhéjaromát nem múlja majd felül semmi, de ez kiütéssel győzött. Fogalmam sincs, hogy az adalékok felsorolásában melyik lehet az a "bizonyos", nem is másolom be, mert szlovák a címke, de legyen ennyi elég, ez adaléktól van, nem vitás. Szóval "narancsos legmerészebb rémálom". Aki eddig adott némi esélyt a konvencionális jégkrémeknek, fagyiknak, akármiknek, az szerintem ezek után rájuk sem néz majd, ha igen, akkor menthetetlen, reménytelen, de ő baja. Nekem megvan a megoldás: "Final Solution, avagy Semifreddo". Tökéletes, adalékanyag mentes, habos, krémes, könnyű, mindez fagyigép és óránkénti botmixerelés nélkül. Lesz bőven recept a blogon.

Jaj! Majd elfelejtettem. Nem elhanyagolandó körülmény, hogy amikor ez az ominózus eset történt, akkor simán volt napközben 30 fokhoz közeli hőmérséklet. Ennek fényében tessék ezen elgondolkodni.

                                                          Kép innen + egy videó

Palacsintafelfújt rebarba-eper kompóttal

 

Gondoltam meg kellene ünnepelni, hogy végre süt a nap, meleg van, majdnem olyan, mintha nyár lenne!!! Nem nagy dolog június 5-én, gondolja majd magában az, aki ezt egy év múlva olvassa, nem? Pedig de, sajnos, hihetetlen, amit az időjárás az utóbbi hetekben produkál. Na de ma szép nyári nap van, ehhez pedig egy könnyű kis desszert dukál. Az ötlet Ramsay-é. A palacsintára nem írok receptet, mert a palacsintát sosem csináltam és nem is fogom recept szerint.  Fogalmam sincs, miből mennyit teszek bele, csak úgy szemre adagolom a hozzávalókat. Szóval kevertem egy majdnem klasszikus  (azért majdnem, mert a fehérjét külön felvertem) palacsintatésztát:

3 tojás sárgáját kikevertem cukorral/mézzel, liszttel, tejjel, egy csipet sóval majd óvatosan hozzáadtam a felvert fehérjehabot és kicsit vastagabb palacsintákat sütöttem belőle.

Reggel kivonultam a kertbe, leszedtem az utolsó adag rebarbarát, megtisztítottam, feldaraboltam, kevés vajon, cukorral/mézzel, reszelt citromhéjjal, citromlével és egy mokkáskanálnyi őrölt gyömbérrel megpároltam majd kevertem hozzá félbe/negyedbe vágott epret, de ekkor már nem főztem.

Megtöltöttem a kompóttal a palacsintát és plusz eperrel tálaltam. Egyébiránt a rebarbara gyömbérrel szerintem nagyon veszélyesen finom, kár, hogy nem volt otthon friss gyömbér, de így is nagyon jó páros.

Pavlova

 

Nem szerettem volna egy darabig semmilyen desszertet készíteni, mert nem tesz jót a tomporomnak, de a Pavlovát muszáj volt kipróbálnom, addig nem lett volna nyugtom. Amilyen bonyolultnak néz ki, annyira egyszerű, szerintem még elrontani sem lehet, talán még egy kezdő háziasszony is meg tudná csinálni. Vagy nem?! És hát nagyon durván jó, masszív desszert, szinte üt. Talán kicsit jobban is színt kaphatott volna a habalap, legközelebb kicsit magasabb hőfokon fogom sütni, 110 fok helyett kb.130 fokon és nem a sütő alsó, hanem a középső harmadába helyezem majd a sütőlapot. Egyébként nincs baj vele, csak mondom, rossz helyre rakódik le :). Azért egy csokisat még kipróbálok. Aki esetleg nem ápol szoros barátságot a tojásfehérje alapú édességekkel, mert iszonya van a színezett, kemény, fullasztó habcsókoktól, annak ajánlom, hogy próbálja ki, mert  a kettőnek semmi köze egymáshoz. Ez nem habcsók, mégha hasonlít is rá. A Pavlovának puha, pillekönnyű ragacsos, krémes belseje van. Tudom furán hangzik a ragacsos meg a pillekönnyű egyszerre, pedig így van, legalábbis én így nyugtáztam magamban. Orosz hangzású desszert, persze, hiszen a híres orosz balerináról, Ánna Pávlováról nevezték el, illetve az ő emlékére készítették el először, de a mai napig vitatkoznak rajta, hogy Ausztráliából vagy Új-Zélandról származik e. Egyébként nyári desszert, már csak azért is, mert a kimaradt sárgájákból készíthetünk fagyit, ami szintén nyári desszert, ha meg fagyit készítünk, akkor a kimaradt fehérjékből süthetünk Pavlovát. Már csak egy dolog hiányzik így június elsején: a nyár! Mert szakad az eső, hideg van és be kellett kapcsolni a fűtést! :(

Hozzávalók:

• 4 tojásfehérje
• 20 dkg cukor
• 1 ek. keményítő
• 1 ek. ecet
• csipet só
• tejszín
• friss eper

A sütő előmelegítettem 150 fokra. Egy szilikonlapot vékonyan megkentem olajjal. A fehérjéket a csipet sóval elkezdtem felverni (kézzel, de lehet géppel is). Mikor már habos volt, akkor kanalanként adagoltam hozzá az átszitált porcukrot, az utolsó kanál cukorral hozzáadtam a keményítőt is. Szép, fényes masszív habot kaptam, amibe óvatosan belekevertem az ecetet is. A szilikonlapot egy tepsibe helyeztem majd a habból egy kb.20 cm átmérőjű magas tortaformát formáztam. A szilikonlap azért praktikus, mert méretezve vannak rá különböző átmérőjű körök, így könnyű a habalapot megformázni. Ha nincs ilyenünk, akkor ceruzával egy sütőpapírra rajzoljunk kört, kenjük le olajjal és ezen formázzuk meg a Pavlovát. Ha ez meg van, vegyük vissza a hőfokot 110-120 fokra és kb.60-70 perc alatt süssük készre a habalapot, ne nyitogassuk a sütőt közben. Ha letelt a sütési idő, kapcsoljuk le a sütőt és hagyjuk benne a habalapot kihűlni. Én este sütöttem, így a Pavlova a sütőben éjszakázott. A tejszínt kevés cukorral habbá vertem a Pavlovára halmoztam és friss eperrel tálaltam.
Eredetileg itt.