Monday, December 28, 2009

Parmezán puffancsok

Szilveszterre nem szoktam sós rágcsálnivalót sütni, valahogy nem szokás nálunk, a család sem tart rá igényt. Meg egyébként is ilyenkor van még annyi aprósüti karácsonyról, hogy már kínunkban esszük. Egyik nagyi, másik nagyi, szomszédok küldik a kóstolót, cserélgetjük a sütiket. Szóval Dunára vizet?!
Viszont az idén kivételt teszek és úgy érzem, hogy ebből a jövőben rendszer lesz. Mert ezek a puffancsok számomra kihagyhatatlanok, egyszerűek és mégis nagyszerűek. A recept Gordon Ramsay  Vasárnapi ebéd c. művéből származik. Kellemesen meglepődtem, ugyanis eddig nem jutott eszembe, magam  sem tudom, hogy miért, hogy az ún. égetett tésztából nemcsak édes fánkot lehet sütni, hanem sós partyfalatokat is. Csak kell egy jó alaprecept és innentől kezdve a pillanatnyi hangulatunktól függ, hogy mivel dobjuk fel a tésztát. Persze, így sokkal nehezebb lesz a tészta, nem fog úgy megemelkedni, mintha csak fánkot sütnénk. Viszont akik eddig megkóstolták ezeket a puffancsokat, nem sérelmezték, hogy nem üreges a tészta. Hármasával kapkodták el a tálcáról. Én meg csak mosolyogtam. Köszi Gordon!


Hozzávalók:
  • 40 g parmezán ( csináltam már cheddarból, goudaból is, így is jó)
  • 100 g pármai sonka
  • 100 g liszt
  • 85 g vaj
  • 2,2 dl víz
  • 2 nagyobb tojás
  • 4-5 zsályalevél (nekem szárított van otthon)
  • só, frissen őrölt bors
  • 1 kisebb gerezd fokhagyma 
Egy vastag falú lábasban felmelegítem a vizet majd hozzáadom a vajat és megvárom, míg felforr a folyadék. Lehúzom a tűzhelyről, beleszitálom a lisztet, sót, borsot és keverem addig, ami elválik az edény falától. Míg hűl a massza, addig lereszelem a parmezánt, felkockázom a sonkát. Ha langyosra hűlt a tészta, egyesével hozzáadom a tojásokat és addig keverem, míg sima, fényes tésztát nem kapok. Beledolgozom a sajtot, sonkát, zsályát. A recept nem írja, de én nyomok bele egy kisebb gerezd fokhagymát is, elrontani nem lehet vele. Sőt! Csillagcsőrű habzsákba töltöm és sütőpapírral bélelt tepsire kis csillagokat nyomok. Ha sietek, akkor csak kiskanállal halmozok kupacokat, de habzsákból nyomva tapasztalatom szerint jobban megnőnek a puffancsok. 200 fokra előmelegített sütőben kb. 20 perc alatt aranybarnára sülnek. Sütés közben ne nyitogassuk a sütőt. Melegen szerintem finomabbak a puffancsok, ezért melegében kínáljuk, fogyasszuk.

Wednesday, December 23, 2009

Karácsonyi likőr


Hozzávalók:
  • 7 deci jó minőségű tiszta vodka
  • 25 dkg méz
  • 10 dkg aszalt szilva
  • 10 dkg aszalt barack
  • 5 dkg aszalt vörös áfonya
  • 10 dkg aranymazsola
  • 5 dkg aszalt meggy
  • 5 dkg friss hámozott, felkarikázott gyömbér
  • 3 drb csillagánizs
  • 4 fahéjrúd
  • 5-6 szem szegfűszeg
  • 3 vanília rúd
  • 1 narancs leve, lehámozott héja
  • 1 citrom lehámozott héja
Egy legalább két literes befőttesüveg aljára teszem a gyümölcsöket, hozzáadom a fűszereket, gyömbért, a citrushéjakat, ráfacsarom a narancs levét, rácsurgatom a mézet és nyakon öntöm a vodkával. Elkeverem, hogy feloldódjon benne a méz, lezárom és hűvös, sötét helyre teszem. Néha-néha átkeverem. Keresek egy formás kis pálinkásüveget, mikor késznek titulálom a likőrt, akkor csak átszűröm és beleöntöm az elkészített üvegcsébe. Enyhén lehűtve, mértékkel fogyasztandó, nekem hamar a fejembe szállt. Itatja, szinte kínálja magát a huncut.
Díszes üvegcsében ajándékozható is. Én most nem ajándékoztam, csak úgy készítettem a családnak, barátoknak, vendégeknek. De nekem így is ajándék, örülök neki.
És hogy mi legyen a megmaradt gyümölccsel? Hát fantáziafüggő. Én speciel felhasználtam a karácsonyi gyümölcskenyeremhez, de mint utóbb kiderült, nem volt szerencsés dolog. A kenyér finom, de egy kicsit nedves lett, a gyümölcsök két hét alatt eléggé megáztak. Szinte szét tudtam morzsolni a szilvát meg a barackot. Ezért csipegetésre inkább alkalmasak. Bár könnyen elszédül tőlük az ember lánya, úgyhogy csak módjával. :)

Burgonyakrémleves, ahogy én szeretem

Imádom a burgonyát, egyszerű, ám univerzális zöldség, korlátlanul használható, csak a fantáziánk szab határt, hogy mihez, milyen formában, milyen módon készítjük el. Sokszor vagyok úgy, hogy krumplit krumplival ennék. Valaki kimondottan utálja. Olyan, mint a koriander, vagy szeretik, vagy nem. Nincs köztes állapot. Íme az egyik kedvenc krumplis ételem - egy krémleves. Nem egy kulináris remekmű, de ez a blog nem is csak arra hivatott, hogy extravagáns ételkreációkat közöljek, hanem elsősorban, amiket szeretek, gyakran készítek és amiket a családom is szívesen fogyaszt.



Hozzávalók:
  •      5 drb nagyobb méretű burgonya
  •      1 vékonyabb szál póréhagyma
  •      1 szál sárgarépa
  •      1 gerezd fokhagyma
  •      1 kanál olívaolaj
  •      2 dcl 30 % -os tejszín (tejföllel is finom)
  •      só, frissen őrölt bors, kakukkfű
  •      liter víz/alaplé
Kiegészítésnek :
  •    egy kevés kockára vágott pirított szalonna
  •    reszelt Cheddar vagy parmezán
  •    apróra vágott újhagyma zöldje, vagy snidling
A krumplit kockára vágom, a répát, hagymát felkarikázom. Olívaolajon picit megpirítom őket majd felöntöm 1 liter vízzel/alaplével, megsózom. Míg főnek a zöldségek, felkockázom a szalonnát, megpirítom, reszelek sajtot és apróra metélem a snidlinget, vagy az újhagyma zöldjét. Ha puhára főttek a zöldségek, botmixerrel pépesítem a fazék tartalmát, visszatesszem a tűzhelyre és ismét alágyújtok. Sózom, frissen őrölt borssal és friss kakukkfűvel ( természetesen lehet szárított is) ízesítem és szép lassan hozzákeverem a tejszínt. Várok, míg egyet még rottyan és tálalom. Tálaláskor minden tál leves közepére szórok egy kevés szalonnát, hagymát és sajtot.