"Baci Perugina", avagy a leghíresebb olasz mogyorós bonbon

A receptet természetesen Dolce Vita-nál találtam. Azt mondom megéri házi bonbont csinálni, mert tényleg semmi oda nem illő nem lesz benne, mint a bolti bonbonokban, és ez egy igazán finom bonbon, igaz semmi extra nincs benne, egyszerű csokis-mogyorós bonbon, de hát olasz. Persze az eredeti annyival izgalmasabb, hogy az aprócska bonbon kissé galaktikus csomagolása valami szívhez szóló üzenetet rejt, de szerintem ha valakinek egy ilyen saját kezűleg készített bonbont ajándékozunk névnapra, szülinapra, karácsonyra vagy csak úgy, azért mert kedves a szívünknek, akkor ez a gesztus egészen biztos szívhez szóló lesz kék csillagos csomagolás és kedves üzenet nélkül is. Egy kicsit macerás a készítése, csupa csoki volt mindenem, én meg aztán igazán arról vagyok híres, hogy extra maszatos tudok lenni a konyhában, szóval tegnap ahova néztem, mindenhol csoki volt, olyan zugokban is, hogy azt kérdeztem saját magamtól: "Ezt meg hogy csináltad?" :) A végére nekem kicsit besűrűsödött a csoki, persze visszaolvasztottam és löttyintettem bele egy kis olajat, nem szívesen tettem, de muszáj volt.

Hozzávalók:

• 20 dkg törökmogyoró
• 20 dkg 50-60 %-os csoki
• 2 dl tejszín
• 5 dkg vaj
• 20 dkg 70%-os csoki

A mogyoróból 15 dkg-ot apróra törtem, a tejszínt felolvasztottam a 60%-os csokival és a vajjal, majd beleforgattam az apróra törött mogyorót. 3 órára hűtőbe raktam, majd gömböket formáztam  a masszából, mindegyik tetejébe nyomtam egy szem egész mogyorót, tálcára raktam őket és visszatettem a hűtőbe. Az ujjacskáimról pedig szépen lenyalogattam a csokis masszát úgy, hogy még a fülcimpám is csokis volt, talán még aprótalpú (most sem nagy a talpam, hiába, nem élhet mindenki nagy lábon) koromban sem voltam ilyen maszatos sosem, mint tegnap. Gőzfürdőben felolvasztottam a 70%-os csokit (legközelebb már az elején löttyintek bele egy nagyon kevés olajat, sokkal könnyebb így a csokizás, szentségtörés ide vagy oda), fogtam két villát és egyenként megforgattam a bonbonokat a csokiban. Sütőpapírra tettem és türelmesen vártam, míg megszilárdultak.

Feketeszeder fagylalt

Májusi ősz (inkább tél) van, pedig pár héttel ezelőtt a virágba borult meggyfában gyönyörködve azt gondoltam, hogy visszavonhatatlanul itt a tavasz. Csak volt, és még mondja valaki, hogy az áprilisi időjárás szeszélyes. Jó, talán már kezd javulni a helyzet, de azt mondom, hogy ez még mindig nem olyan, mint amilyennek májusban kellene lenni. Tavaly ilyentájt már egész szép bőrszínem volt, a májusi nap csodaszépen barnít. Na de most!! Sütni sem süt, elő sem dugja az orrát, ne akarjak már ilyenkor napozni. Aki egy év múlva olvassa majd ezeket a sorokat, nyilván nagyokat fog pislogni, hogy május közepén miket firkálok itt össze, de hát most ez van. 

Na de május van és kész, szóval lassan itt lesz (remélem) a nyár, és ha nyár, akkor fagyi, sorbet, granita! Mi más? Ez a minimum! A másik biztos pont, hogy nem ám bolti, adalékozott, gyümölcsöt, vaníliát, csokit, tojást soha nem látott keverékek, hanem házi, friss és egészséges alapanyagokból készült jeges csodák. Szeretem a fagyit! Például egy fűszeres, masszív indiai, thai, török fogás után nem is tudok elképzelni jobb desszertet, mint egy könnyű hűsítő fagyit, sorbet-t. Meg csak úgy általában is, mert szeretem, szeretjük. Egy valami viszont nem hagy nyugodni. Pár hete beférkőzte magát az agyamba a gondolat, egész rendesen , hogy kéne venni egy fagylaltgépet. Aztán  olvasgatva fórumokat, gasztroblogokat kicsit kedvem szegődött. Ha nem kompresszoros, akkor be kell rakni a fagyasztóba, várni még csak várnék,  nem kell minden nap fagyit enni, tehát kibírom azt a 18 órát míg lehűl a készülék, viszont a fagyasztóban nincs mindig hely. Ha pedig kompresszoros, akkor elég mélyen belenyúlhatok annak a bizonyos ágyékkötőnek a zsebébe. A botmixeres keverés szintén macera, a hely szintén kell a fagyasztóban, ráadásul fél óránként hűtőből kivesz, átkever visszarak. Ez nem fárasztó, csak hosszadalmas és úgy kell tervezni a napot, hogy ne kelljen több órára elmenni otthonról. 

És akkor most rátérek a fagyira. Volt még egy doboz feketeszeder a fagyasztóban, gondoltam teszek egy próbát a "botmixereskiberakosgatós", eljárással erre pont jó lesz.

Hozzávalók:

• 40 dkg feketeszeder (friss vagy kiolvasztva)
• 1 ek. méz/cukor (ízlés szerint több/kevesebb)
• 2 dl tejszín
• 2 dl tej

A szedret a cukorral botmixerrel pürésítettem, de nem szűrtem át a masszát, mert minket nem zavarnak a magok (sőt én szeretem is ha ropog a fogam alatt, ciki? bizarr?). Ezután elkevertem a tejszínnel és a tejjel, műanyag dobozba öntöttem és betettem a fagyasztóba. Mikor elkezdett fagyni, kb. 1 óránként átkevertem botmixerrel. Egyetlen dolog tart vissza ettől a módszertől: a macera. Egyébkén elégedett vagyok az állagával, nem lesz olyan légies, mint a nagyüzemi, hiszen ebben nincs E-mb-E-rte-E-l-E-n mennyiségű E-szám,de nem is kell és nem is akarom, hogy olyan legyen. Nekem így nyújt ízélményt.

Rebarbarás morzsás pite

Hozzávalók:

• kb.70 dkg megtisztított rebarbara
• 10 dkg cukor
• 1 csomag (25 dkg) leveles tészta

A morzsához:

• 10 dkg liszt
• 5 dkg porcukor
• 5 dkg őrölt mandula
• 5 dkg vaj

• 1 marék szeletelt mandula
• ízlés szerint meggy, málna, szeder

A sütőt előmelegítettem 180 fokra.  A rebarbarát meghámoztam, feldaraboltam, egy szűrőbe raktam, megszórtam a cukorral és fél órát állni hagytam. Egy lábasba öntöttem a rebarbara lecsepegett levét és puhára pároltam benne a rebarbarát. Csak épp annyit rotyogott, hogy megpuhuljon, kb.5 perc. 

Egy 23 cm átmérőjű tortaformát vékonyan kivajaztam és kibéleltem a tésztával, az oldalát is, amit aztán kicsit visszahajtottam, hogy picit vastagabb pereme legyen. Ezután következett az 5-10 perces "vakon" sütés. A rebarbara masszát belesimítottam a félig megsült pitetésztába, dobáltam rá pár szem fagyasztott meggyet majd megszórtam a mandulás morzsával, a szeletelt mandulával és 20-25 perc alatt készre sütöttem. Langyosan ajánlatos szeletelni.

Limoncello! Elkészült és olyan boldog vagyok!

Szerintem szerelmes lettem a limoncello-ba! Meglepő? Ugyan!! Az olaszok annyira tudnak! Dolce Vita receptje alapján készítettem, kicsit több citrommal és vodkával.

Hozzávalók:

• 5 dl vodka ( nálam most skandináv)
• 10 drb citrom héja
• 1 rúd fahéj
• 3 szem szegfűszeg
• 6 dl víz
• 15 dkg cukor
• egy csipet türelem

A citromokat alaposan megmostam és burgonyahámozóval vékony lehámoztam a héjukat. A fűszereket és a citromhéjat egy nagyobb befőttesüveg aljára dobáltam, ráöntöttem a vodkát és két hétig sötét, hűvös helyen ázni hagytam. Ilyenkor jön az egy csipet türelem. Jó-jó! Szabad nézegetni, megillatozni, mosolyogni rá, gyönyörködni benne .... és számolni a napokat. 

A cukorból és vízből szirupot főztem, majd miután teljesen kihűlt, hozzákevertem a leszűrt citromillatú vodkához.  Egy szép likőrös üvegbe töltöttem és már ott figyel a hűtőben, közvetlenül fogyasztás előtt kicsit beteszem a mélyhűtőbe is, jéghidegen lesz az igazi.

Clafoutis

Gyanútlanul tanulgattam a büntetőjog vizsgámra, mikor elemi erővel, csillapíthatatlanul tört rám egy kis édesség utáni vágy. Azt tudtam, hogy ezt kezelni fogom valahogy, na de hogy és mivel? Kivonszoltam magam a konyhába, kinyitottam a hűtőt, aztán a fagyasztót és beleakadtam egy kis meggybe. Tudtam, hogy finomat akarok és gyorsat. Nem tudom miért, de clafoutis-ra esett a választás. Ez volt az első gondolatom. Nem is agyaltam tovább. 

Olyan kis elegáns, finom, francia neve van. Azt is hihetnénk, hogy valami bonyolult desszert, pedig nem. Talán a sütő még be sem melegedett, én már toltam a sütőformát a sütőbe. Több érv is szólt mellette:

• még sosem sütöttem és nem is ettem
• gyors és egyszerű
• feltételeztem, hogy finom (és igen, az)

Ismerem az eredetét, azt is tudtam, hogy miből van, csak az arányokat nem tudtam. Irány a google, receptek tömkelege. Osztottam, szoroztam, hozzátettem, elvettem, aztán ez lett belőle:

Hozzávalók:

• 30 dkg ( fagyasztott) megy
• 2 ek.  likőr
• 3 tojás
• 1 dl tej
• 1,5 dl tejszín
• 10 dkg finomliszt
• 10 dkg cukor
• 1 tk. sütőpor
• 1 citrom reszelt héja
• 1 vanília rúd kikapart belseje
• csipet só

Előmelegítettem a sütőt 200 fokra. Kivajaztam egy 23 cm átmérőjű kapcsos tortaformát, beleborítottam a fagyos meggyet, meglocsoltam a likőrrel és egyenletes rétegben elosztottam a forma aljában. A többi hozzávalót egy keverőtálba mértem, csomómentesre kevertem és ráöntöttem a likőrtől illatozó meggyre. Betoltam a sütőbe és 30 perc alatt készre sütöttem. Megvártam, vagyis próbáltam megvárni, míg legalább langyosra hűl, megszórtam egy kis fahéjas porcukorral és nekiestünk. Nagyon kritikus anyukám első szavai ezek voltak: " Hisz ez jó, finom!" Az, szerintem sietős napokra ideális. Persze, vannak extrább desszertek is, de ma ez kellet.

Most kiballagok a konyhába, szerintem már hűlt helye. Sebaj. Van még egy kis fagyos meggy, meglocsolom likőrrel, elmajszolgatom.