Krémsajtos kuglóf

 

Létezik olyan emberi lény, aki nem szereti a kuglófot?! Aki ellen tud állni annak a mennyei illatnak, ami belengi a  lakást, mikor kuglófot sütünk?! Ugye nem?! Hát persze. Hiszen fantasztikus sütemény, elegáns, látványos, botrányosan egyszerű, kényelmes, alkalomnak megfelelően dekorálható és nem kell különösebb indok vagy alkalom a megsütéséhez. Megkoronázható vele egy ünnepi ebéd, délutáni kávézás-teázás vagy forró csoki kortyolgatás klasszikus kísérője lehet, de reggeliként is megállja a helyét.

 A  kuglóf  szó német eredetű. A szó első fele a kapucni jelentésű német die Gugel-re utal. A szó második fele az ugrást jelentő német hüpfen igéből származik. A németben nyelvjárástól függően több formája is van: gugelhupf, gogelhopf. Elzászban Kougloupf formában írják. Németországban és Ausztriában a biedermeier korszakban terjedt el igazán. A kuglóf eredetileg kizárólag élesztős tésztából készülő sütemény volt.  A sütőpornak köszönhetően vagy nem köszönhetően ma már a kevert, vajas tészta a legelterjedtebb.

Hozzávalók:

• 25  dkg puha vaj
• 25 dkg mascarpone
• 20 dkg cukor/ 3 ek. méz
• 25 dkg sima liszt/ 25 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt
• 4 tojás
• csipet só
• 1 vanília rúd kikapart belseje
• fél csomag sütőpor

Ez egy alaprecept, tehát pillanatnyi hangulattól függően, ízlés szerint mehet bele csoki, olajos magvak .. bármi. A képen látható kuglófba tettem még:

• 1 nagyon púpos tk. őrölt gyömbért
• 1 nagy citrom reszelt héját

A sütőt előmelegítem 180 fokra.  A vajat robotgéppel habosra keverem a cukorral /mézzel majd hozzáadom a szoba hőmérsékletű mascarponet és simára keverem. Egyenként a masszába dolgozom a tojásokat és a  vaníliát. Egy keverőtálba szitálom a lisztet, sütőport és sót,  a vajas masszához adom és fakanállal simára keverem. A masszát a formába simítom. Szilikon kuglóf formám van, ezért nem is kellett kivajazni, sem kilisztezni, ráadásul a tészta is nagyon vajas. 50 perc alatt készre sütöm, fogpiszkálópróba ajánlatos.  Nagyon gazdag, nagyon vajas, laktató. Másnaposan és még harmadnaposan (egy szelet még maradt) is nagyon jó, sőt merem állítani, hogy jobb, mint frissen. Szerintem érdemes estére megsütni, éjszaka pihentetni és csak másnap nekifogni a majszolásnak.