Zuccotto, egy tök jó desszert

Finom és látványnak sem utolsó. Lehet vele villogni vendégek előtt, elkészíteni sem bonyolult, persze így utólag már sok mindent máshogy csinálnék, na de majd legközelebb.  Egyébiránt olasz és magyarul tököcskét jelent. Egy speciális tök-alakú formában készítik, innen a neve. Azt beszélik róla, hogy a Firenzei dóm vagy Cattedrale di Santa Maria del Fiore (jelentése: Liliomos Mária) kupolája ihlette ezt a desszertkölteményt, meg azt is, hogy alakja a püspöki sapkáéra hasonlít. 

Kicsit átkomponáltam a receptet. Egyik, vagyis legfőbb oka, hogy nem lehet, nem tudok olyan habtejszínt venni, amit igazi kemény habbá lehet verni. Az eredeti receptben pedig tejszín a töltelék. Ezért azt találtam ki, hogy helyette ricotta és mascarpone  lesz benne, de kicsit elszámoltam magam. Utólag még felvert tejszínnel is ki kellett egészíteni, mert kevés lett a krém. Ezért nem is fogok pontos receptet írni, legközelebb máshogy csinálom, remélhetőleg jobb lesz. A baj csak annyi volt egyébként, hogy kevés lett a ricotta, a mascarponeba meg túl sok olvasztott csokit kevertem, így kicsit (anyu szerint) harsogott a csokitól, de volt olyan is, aki odáig volt tőle. Nekem is ízlett. A végén még egy kis zselatinos tejszínnel kellett feltölteni a kupolát. Legközelebb jobban meglocsolom a piskótát likőrrel, hogy szaftosabb legyen, jobban fog már menni a szabdalás is, szebben a kakaós-porcukros szórás is. De mi legyen a töltelék? Próbálkozzak továbbra is, hátha ráakadok valami rendes tejszínre, vagy pedig lecserélem ricottára, amit tejszínnel lazítok majd. Nem lehet rossz a mascarpone sem tölteléknek felvert tojásfehérjével lazítva, hogy légiesebb legyen. Portejszínről szó sem lehet. Ezeket leszámítva jó kis desszert ám, finom benne a kandírozott narancs- és citromhéj, hasonlít a cassatta töltelékére, vagyis majdnem az.