Clafoutis

Gyanútlanul tanulgattam a büntetőjog vizsgámra, mikor elemi erővel, csillapíthatatlanul tört rám egy kis édesség utáni vágy. Azt tudtam, hogy ezt kezelni fogom valahogy, na de hogy és mivel? Kivonszoltam magam a konyhába, kinyitottam a hűtőt, aztán a fagyasztót és beleakadtam egy kis meggybe. Tudtam, hogy finomat akarok és gyorsat. Nem tudom miért, de clafoutis-ra esett a választás. Ez volt az első gondolatom. Nem is agyaltam tovább. 

Olyan kis elegáns, finom, francia neve van. Azt is hihetnénk, hogy valami bonyolult desszert, pedig nem. Talán a sütő még be sem melegedett, én már toltam a sütőformát a sütőbe. Több érv is szólt mellette:

• még sosem sütöttem és nem is ettem
• gyors és egyszerű
• feltételeztem, hogy finom (és igen, az)

Ismerem az eredetét, azt is tudtam, hogy miből van, csak az arányokat nem tudtam. Irány a google, receptek tömkelege. Osztottam, szoroztam, hozzátettem, elvettem, aztán ez lett belőle:

Hozzávalók:

• 30 dkg ( fagyasztott) megy
• 2 ek.  likőr
• 3 tojás
• 1 dl tej
• 1,5 dl tejszín
• 10 dkg finomliszt
• 10 dkg cukor
• 1 tk. sütőpor
• 1 citrom reszelt héja
• 1 vanília rúd kikapart belseje
• csipet só

Előmelegítettem a sütőt 200 fokra. Kivajaztam egy 23 cm átmérőjű kapcsos tortaformát, beleborítottam a fagyos meggyet, meglocsoltam a likőrrel és egyenletes rétegben elosztottam a forma aljában. A többi hozzávalót egy keverőtálba mértem, csomómentesre kevertem és ráöntöttem a likőrtől illatozó meggyre. Betoltam a sütőbe és 30 perc alatt készre sütöttem. Megvártam, vagyis próbáltam megvárni, míg legalább langyosra hűl, megszórtam egy kis fahéjas porcukorral és nekiestünk. Nagyon kritikus anyukám első szavai ezek voltak: " Hisz ez jó, finom!" Az, szerintem sietős napokra ideális. Persze, vannak extrább desszertek is, de ma ez kellet.

Most kiballagok a konyhába, szerintem már hűlt helye. Sebaj. Van még egy kis fagyos meggy, meglocsolom likőrrel, elmajszolgatom.