Végső megoldás - Semifreddo

Pár bejegyzéssel korábban hosszasan ecseteltem a fagylaltgép-botmixeres kevergetés dilemmámat és az a legszebb az egészben, hogy a kettő közül egyik sem a megoldás. Nekem legalábbis nem. Nem is tudom, miért nem jutott eszembe hamarabb a semifreddo. Valahogy teljesen megfeledkeztem róla, pedig annyira egyszerű és olasz, csak nem láttam a fától az erdőt. Nem kell sem fagylaltgép és nem fogom óránkénti botmixeres kevergetéssel sem bonyolítani az életem. A semifreddo tökéletes alternatíva, krémes, habos, könnyű,  pofátlanul egyszerű, a végtelenségig variálható, mindez a fent említett módszerek nélkül. Sok recept kering a világhálón, valahol megfőzik a tojás sárgáját, valahol nem. Én eddig csak a nyers változatot próbáltam, de tekintettel arra, hogy házi tojást használok, ezért inkább megfőzöm. Annyiban tér el a fagyitól, hogy tartalmaz felvert tojásfehérjét és a legtöbb recept a tejszínt is felverve írja. Ettől lesz krémes és könnyű, viszont nem fagy meg kőkeményre, de mégis formázható. Csinálhatunk gombócokat fagyis kanállal, nekem azonban jobban tetszik a jellegzetes püspökkenyér formájú, szeletelhető semifreddo. Ez azonban nem előírás, nyugodtan készíthető tortaformában is, csak a fantáziánk szab határt, piskótalap közé is tölthető, szószt is készíthetünk mellé. Én most egy rétegezett kekszes-csokis-vaníliás receptet osztok meg,  Tapasztalataim szerint hamarabb indul olvadásnak, mint a fagyi. Emilia Romagna tartomány jellegzetes desszertje. Nálam "ő" lesz az idei nyár sztár-desszertje. Ezt követi a granita.

Hozzávalók:

Kekszes alap:

• 13 dkg keksz
• 5 dkg vaj
• 2 ek. amaretto ( lehet rum, likőr, konyak)

Vaníliás réteg:

• 2 tojás
• 10 dkg cukor/2 ek. méz
• 2,5 dl tejszín
• 1 vanília rúd kikapart belseje
• csipet só

Csokoládés réteg:

• 2 tojás
• 10 dkg 70%-os csokoládé
• 2,5 dl tejszín
• csipet só

A kekszet morzsa állagúra törtem majd elkevertem az olvasztott vajjal, a likőrrel és egy szilikon formába egyenletesen belenyomkodtam. Beraktam a hűtőbe, ezalatt elkészítettem a rétegeket. A vaníliáshoz habosra kevertem a tojások sárgáját a cukorral és a vaníliával, óvatosan beleforgattam a felvert tejszínt, majd a csipet sóval felvert tojások fehérjét és a kekszes alapra borítottam. Visszatettem a hűtőbe. A csokishoz felolvasztottam vízgőz felett a csokoládét, majd simára kevertem a tojások sárgájával, beleforgattam a felvert tejszínt és a fehérjét majd a vaníliás rétegre öntöttem. Egy éjszakára a fagyasztóba tettem. Ha nem szilikon formában készítjük, akkor a hagyományos püspökkenyér formát ki kell bélelni folpackkal, így a semifreddo könnyen kiemelhető. A képre nem vagyok büszke, ezért csak ide a végére teszem, azért lehessen látni, hogy mégis hogyan nézett ki.

Fagyi, ami nem olvad el, avagy mire képes az élelmiszeripar

Nem térek magamhoz, ha nem látom a saját szememmel, akkor nem hiszem el. Apu elég szoros barátságot ápol ezekkel jégkrémnek csúfolt agyonadalékozott élelmiszeripari "csodákkal". Legutóbb egy "narancsos álom" nevű, narancssárga, neon fényekben pompázó díszpéldánnyal tért haza. Ez még csak nem is megbotránykoztató, mármint a színe, hiszen megszoktuk, hogy színezett, ez már nem veri ki a biztosítékot, vagyis igen, de istenem, színezék, fagyiban, mikor ezek a legveszélyesebb "élelmiszerek" (minek nevezzem?), hiszen ezek tartalmazzák a lehető legtöbb adalékot, színezéket, aromákat, cukrot, lágyítót, habosítót, tömeg és térfogatnövelőt, tartósítót és még sorolhatnám a végtelenségig. De ez valami egészen különleges fagyi, ugyanis apu kint felejtette az asztalon és láss csodát, a fagyi egy éjszaka alatt sem olvadt el. Egyben, egészben áll, megőrizte a csillagcső formát is. Hihetetlen! Azt hittem, hogy a kenyérhéjaromát nem múlja majd felül semmi, de ez kiütéssel győzött. Fogalmam sincs, hogy az adalékok felsorolásában melyik lehet az a "bizonyos", nem is másolom be, mert szlovák a címke, de legyen ennyi elég, ez adaléktól van, nem vitás. Szóval "narancsos legmerészebb rémálom". Aki eddig adott némi esélyt a konvencionális jégkrémeknek, fagyiknak, akármiknek, az szerintem ezek után rájuk sem néz majd, ha igen, akkor menthetetlen, reménytelen, de ő baja. Nekem megvan a megoldás: "Final Solution, avagy Semifreddo". Tökéletes, adalékanyag mentes, habos, krémes, könnyű, mindez fagyigép és óránkénti botmixerelés nélkül. Lesz bőven recept a blogon.

Jaj! Majd elfelejtettem. Nem elhanyagolandó körülmény, hogy amikor ez az ominózus eset történt, akkor simán volt napközben 30 fokhoz közeli hőmérséklet. Ennek fényében tessék ezen elgondolkodni.

                                                          Kép innen + egy videó

Palacsintafelfújt rebarba-eper kompóttal

 

Gondoltam meg kellene ünnepelni, hogy végre süt a nap, meleg van, majdnem olyan, mintha nyár lenne!!! Nem nagy dolog június 5-én, gondolja majd magában az, aki ezt egy év múlva olvassa, nem? Pedig de, sajnos, hihetetlen, amit az időjárás az utóbbi hetekben produkál. Na de ma szép nyári nap van, ehhez pedig egy könnyű kis desszert dukál. Az ötlet Ramsay-é. A palacsintára nem írok receptet, mert a palacsintát sosem csináltam és nem is fogom recept szerint.  Fogalmam sincs, miből mennyit teszek bele, csak úgy szemre adagolom a hozzávalókat. Szóval kevertem egy majdnem klasszikus  (azért majdnem, mert a fehérjét külön felvertem) palacsintatésztát:

3 tojás sárgáját kikevertem cukorral/mézzel, liszttel, tejjel, egy csipet sóval majd óvatosan hozzáadtam a felvert fehérjehabot és kicsit vastagabb palacsintákat sütöttem belőle.

Reggel kivonultam a kertbe, leszedtem az utolsó adag rebarbarát, megtisztítottam, feldaraboltam, kevés vajon, cukorral/mézzel, reszelt citromhéjjal, citromlével és egy mokkáskanálnyi őrölt gyömbérrel megpároltam majd kevertem hozzá félbe/negyedbe vágott epret, de ekkor már nem főztem.

Megtöltöttem a kompóttal a palacsintát és plusz eperrel tálaltam. Egyébiránt a rebarbara gyömbérrel szerintem nagyon veszélyesen finom, kár, hogy nem volt otthon friss gyömbér, de így is nagyon jó páros.

Pavlova

 

Nem szerettem volna egy darabig semmilyen desszertet készíteni, mert nem tesz jót a tomporomnak, de a Pavlovát muszáj volt kipróbálnom, addig nem lett volna nyugtom. Amilyen bonyolultnak néz ki, annyira egyszerű, szerintem még elrontani sem lehet, talán még egy kezdő háziasszony is meg tudná csinálni. Vagy nem?! És hát nagyon durván jó, masszív desszert, szinte üt. Talán kicsit jobban is színt kaphatott volna a habalap, legközelebb kicsit magasabb hőfokon fogom sütni, 110 fok helyett kb.130 fokon és nem a sütő alsó, hanem a középső harmadába helyezem majd a sütőlapot. Egyébként nincs baj vele, csak mondom, rossz helyre rakódik le :). Azért egy csokisat még kipróbálok. Aki esetleg nem ápol szoros barátságot a tojásfehérje alapú édességekkel, mert iszonya van a színezett, kemény, fullasztó habcsókoktól, annak ajánlom, hogy próbálja ki, mert  a kettőnek semmi köze egymáshoz. Ez nem habcsók, mégha hasonlít is rá. A Pavlovának puha, pillekönnyű ragacsos, krémes belseje van. Tudom furán hangzik a ragacsos meg a pillekönnyű egyszerre, pedig így van, legalábbis én így nyugtáztam magamban. Orosz hangzású desszert, persze, hiszen a híres orosz balerináról, Ánna Pávlováról nevezték el, illetve az ő emlékére készítették el először, de a mai napig vitatkoznak rajta, hogy Ausztráliából vagy Új-Zélandról származik e. Egyébként nyári desszert, már csak azért is, mert a kimaradt sárgájákból készíthetünk fagyit, ami szintén nyári desszert, ha meg fagyit készítünk, akkor a kimaradt fehérjékből süthetünk Pavlovát. Már csak egy dolog hiányzik így június elsején: a nyár! Mert szakad az eső, hideg van és be kellett kapcsolni a fűtést! :(

Hozzávalók:

• 4 tojásfehérje
• 20 dkg cukor
• 1 ek. keményítő
• 1 ek. ecet
• csipet só
• tejszín
• friss eper

A sütő előmelegítettem 150 fokra. Egy szilikonlapot vékonyan megkentem olajjal. A fehérjéket a csipet sóval elkezdtem felverni (kézzel, de lehet géppel is). Mikor már habos volt, akkor kanalanként adagoltam hozzá az átszitált porcukrot, az utolsó kanál cukorral hozzáadtam a keményítőt is. Szép, fényes masszív habot kaptam, amibe óvatosan belekevertem az ecetet is. A szilikonlapot egy tepsibe helyeztem majd a habból egy kb.20 cm átmérőjű magas tortaformát formáztam. A szilikonlap azért praktikus, mert méretezve vannak rá különböző átmérőjű körök, így könnyű a habalapot megformázni. Ha nincs ilyenünk, akkor ceruzával egy sütőpapírra rajzoljunk kört, kenjük le olajjal és ezen formázzuk meg a Pavlovát. Ha ez meg van, vegyük vissza a hőfokot 110-120 fokra és kb.60-70 perc alatt süssük készre a habalapot, ne nyitogassuk a sütőt közben. Ha letelt a sütési idő, kapcsoljuk le a sütőt és hagyjuk benne a habalapot kihűlni. Én este sütöttem, így a Pavlova a sütőben éjszakázott. A tejszínt kevés cukorral habbá vertem a Pavlovára halmoztam és friss eperrel tálaltam.
Eredetileg itt.

"Baci Perugina", avagy a leghíresebb olasz mogyorós bonbon

A receptet természetesen Dolce Vita-nál találtam. Azt mondom megéri házi bonbont csinálni, mert tényleg semmi oda nem illő nem lesz benne, mint a bolti bonbonokban, és ez egy igazán finom bonbon, igaz semmi extra nincs benne, egyszerű csokis-mogyorós bonbon, de hát olasz. Persze az eredeti annyival izgalmasabb, hogy az aprócska bonbon kissé galaktikus csomagolása valami szívhez szóló üzenetet rejt, de szerintem ha valakinek egy ilyen saját kezűleg készített bonbont ajándékozunk névnapra, szülinapra, karácsonyra vagy csak úgy, azért mert kedves a szívünknek, akkor ez a gesztus egészen biztos szívhez szóló lesz kék csillagos csomagolás és kedves üzenet nélkül is. Egy kicsit macerás a készítése, csupa csoki volt mindenem, én meg aztán igazán arról vagyok híres, hogy extra maszatos tudok lenni a konyhában, szóval tegnap ahova néztem, mindenhol csoki volt, olyan zugokban is, hogy azt kérdeztem saját magamtól: "Ezt meg hogy csináltad?" :) A végére nekem kicsit besűrűsödött a csoki, persze visszaolvasztottam és löttyintettem bele egy kis olajat, nem szívesen tettem, de muszáj volt.

Hozzávalók:

• 20 dkg törökmogyoró
• 20 dkg 50-60 %-os csoki
• 2 dl tejszín
• 5 dkg vaj
• 20 dkg 70%-os csoki

A mogyoróból 15 dkg-ot apróra törtem, a tejszínt felolvasztottam a 60%-os csokival és a vajjal, majd beleforgattam az apróra törött mogyorót. 3 órára hűtőbe raktam, majd gömböket formáztam  a masszából, mindegyik tetejébe nyomtam egy szem egész mogyorót, tálcára raktam őket és visszatettem a hűtőbe. Az ujjacskáimról pedig szépen lenyalogattam a csokis masszát úgy, hogy még a fülcimpám is csokis volt, talán még aprótalpú (most sem nagy a talpam, hiába, nem élhet mindenki nagy lábon) koromban sem voltam ilyen maszatos sosem, mint tegnap. Gőzfürdőben felolvasztottam a 70%-os csokit (legközelebb már az elején löttyintek bele egy nagyon kevés olajat, sokkal könnyebb így a csokizás, szentségtörés ide vagy oda), fogtam két villát és egyenként megforgattam a bonbonokat a csokiban. Sütőpapírra tettem és türelmesen vártam, míg megszilárdultak.

Feketeszeder fagylalt

Májusi ősz (inkább tél) van, pedig pár héttel ezelőtt a virágba borult meggyfában gyönyörködve azt gondoltam, hogy visszavonhatatlanul itt a tavasz. Csak volt, és még mondja valaki, hogy az áprilisi időjárás szeszélyes. Jó, talán már kezd javulni a helyzet, de azt mondom, hogy ez még mindig nem olyan, mint amilyennek májusban kellene lenni. Tavaly ilyentájt már egész szép bőrszínem volt, a májusi nap csodaszépen barnít. Na de most!! Sütni sem süt, elő sem dugja az orrát, ne akarjak már ilyenkor napozni. Aki egy év múlva olvassa majd ezeket a sorokat, nyilván nagyokat fog pislogni, hogy május közepén miket firkálok itt össze, de hát most ez van. 

Na de május van és kész, szóval lassan itt lesz (remélem) a nyár, és ha nyár, akkor fagyi, sorbet, granita! Mi más? Ez a minimum! A másik biztos pont, hogy nem ám bolti, adalékozott, gyümölcsöt, vaníliát, csokit, tojást soha nem látott keverékek, hanem házi, friss és egészséges alapanyagokból készült jeges csodák. Szeretem a fagyit! Például egy fűszeres, masszív indiai, thai, török fogás után nem is tudok elképzelni jobb desszertet, mint egy könnyű hűsítő fagyit, sorbet-t. Meg csak úgy általában is, mert szeretem, szeretjük. Egy valami viszont nem hagy nyugodni. Pár hete beférkőzte magát az agyamba a gondolat, egész rendesen , hogy kéne venni egy fagylaltgépet. Aztán  olvasgatva fórumokat, gasztroblogokat kicsit kedvem szegődött. Ha nem kompresszoros, akkor be kell rakni a fagyasztóba, várni még csak várnék,  nem kell minden nap fagyit enni, tehát kibírom azt a 18 órát míg lehűl a készülék, viszont a fagyasztóban nincs mindig hely. Ha pedig kompresszoros, akkor elég mélyen belenyúlhatok annak a bizonyos ágyékkötőnek a zsebébe. A botmixeres keverés szintén macera, a hely szintén kell a fagyasztóban, ráadásul fél óránként hűtőből kivesz, átkever visszarak. Ez nem fárasztó, csak hosszadalmas és úgy kell tervezni a napot, hogy ne kelljen több órára elmenni otthonról. 

És akkor most rátérek a fagyira. Volt még egy doboz feketeszeder a fagyasztóban, gondoltam teszek egy próbát a "botmixereskiberakosgatós", eljárással erre pont jó lesz.

Hozzávalók:

• 40 dkg feketeszeder (friss vagy kiolvasztva)
• 1 ek. méz/cukor (ízlés szerint több/kevesebb)
• 2 dl tejszín
• 2 dl tej

A szedret a cukorral botmixerrel pürésítettem, de nem szűrtem át a masszát, mert minket nem zavarnak a magok (sőt én szeretem is ha ropog a fogam alatt, ciki? bizarr?). Ezután elkevertem a tejszínnel és a tejjel, műanyag dobozba öntöttem és betettem a fagyasztóba. Mikor elkezdett fagyni, kb. 1 óránként átkevertem botmixerrel. Egyetlen dolog tart vissza ettől a módszertől: a macera. Egyébkén elégedett vagyok az állagával, nem lesz olyan légies, mint a nagyüzemi, hiszen ebben nincs E-mb-E-rte-E-l-E-n mennyiségű E-szám,de nem is kell és nem is akarom, hogy olyan legyen. Nekem így nyújt ízélményt.

Rebarbarás morzsás pite

Hozzávalók:

• kb.70 dkg megtisztított rebarbara
• 10 dkg cukor
• 1 csomag (25 dkg) leveles tészta

A morzsához:

• 10 dkg liszt
• 5 dkg porcukor
• 5 dkg őrölt mandula
• 5 dkg vaj

• 1 marék szeletelt mandula
• ízlés szerint meggy, málna, szeder

A sütőt előmelegítettem 180 fokra.  A rebarbarát meghámoztam, feldaraboltam, egy szűrőbe raktam, megszórtam a cukorral és fél órát állni hagytam. Egy lábasba öntöttem a rebarbara lecsepegett levét és puhára pároltam benne a rebarbarát. Csak épp annyit rotyogott, hogy megpuhuljon, kb.5 perc. 

Egy 23 cm átmérőjű tortaformát vékonyan kivajaztam és kibéleltem a tésztával, az oldalát is, amit aztán kicsit visszahajtottam, hogy picit vastagabb pereme legyen. Ezután következett az 5-10 perces "vakon" sütés. A rebarbara masszát belesimítottam a félig megsült pitetésztába, dobáltam rá pár szem fagyasztott meggyet majd megszórtam a mandulás morzsával, a szeletelt mandulával és 20-25 perc alatt készre sütöttem. Langyosan ajánlatos szeletelni.