Csokifagyi

Aki teheti tényleg szerezzen be egy fagyigépet, szerintem megéri beruházni. Csodát nem kell várni, mert még így sem lesz olyan a fagyi, mint a bolti, bár nekem nem is kell, hogy olyan legyen. A gyári fagyik ( ha csak nem valami extra igényes bio) hemzsegnek az állagjavítóktól, lágyítóktól, tehát érthető, hogy mitől olyan, amilyen. Nekem ez cseppet sem okoz gondot, kárpótol az, hogy tudom mit eszek és amit eszek, az nem mű, hanem valódi. Házi tojás, tej, bio gyümölcs, vanília..stb. Az sem elhanyagolandó, hogy a házi fagyi sokkal kevesebb cukrot tartalmaz, saját ízlésünk szerint tudjuk szabályozni a cukormennyiséget, esetleg használhatunk mézet, xylitet vagy más édesítőszert (természetesen nem mesterségeset). Akkor rátérnék a csokifagyira, bár sok hozzáfűznivalót nem igényel. Masszívan csokis, ahogy egy csokifagyihoz illik, lágy, krémes, olyan fagyis. Tartalmaz kakaót, állítólag ettől lesz lágy. Egész éjszaka a hűtőben hűlt a viszonylag sűrű massza, nem is tudtam a gépbe önteni, persze nem volt beton kemény, csak nem volt folyékon, inkább olyan pudingos állaga volt. Viszont 20 perc alatt végzett vele a gép. Mire kész lett, kicsit kivilágosodott és nagyobb lett a térfogata. Ezután kicsit fagyasztóba tettem, hogy fagyosabb legyen. A tejnemű folyadékról annyit, hogy a mennyiség nem aranyszabály, lényeg, hogy 6 dl legyen összesen. Lehet csak tej is, vagy csak tejszín szerintem. Ha nincs fagyigépünk, akkor hűtsük le a masszát, tegyük egy lapos műanyag (legalább 1 literes) dobozba, tegyük mélyhűtőbe, amint fagyni kezd félóránként keverjük át botmixerrel. Kb. 3-szor, 4-szer, és kész is a fagy.

Hozzávalók:

• 3,5 dl (egy doboz) cukrozatlan sűrített tej
• 2,5 dl tej
• 10 dkg 70 %-os csokoládé
• 13 dkg cukor (porcukrot használtam)
• 4 dkg holland kakaó
• 4 tojás
• csipet só

A tejnemű folyadékot a csokival, kakaóval és sóval forrásig hevítettem. A tojásokat kikevertem a cukorral. A csokis folyadékból először egy merőkanálnyit hozzáadtam a tojásos masszához, miközben folyamatosan kevergettem, majd a többi csokis tejet is hozzákevertem, visszaöntöttem a lábosba és kevergetve kicsit besűrítettem. A kész masszát lehűtöttem és fagyigépben elkészítettem.

Málnaszeder-menta sorbet

Végre van fagyigépünk. Tegnap be is üzemeltem, még csak egyszer próbáltam ki, ezért nyilatkozni nagyon nem tudok róla, talán majd a csokifagyi ill. csokimassza után, ami ott figyel a hűtőben és várja, hogy holnap fagyi legyen belőle. Elsőre egy málnaszeder sorbet-et készítettem, ugyanis jobban vonzódom a sorbet-ekhez, mint a tejszínes fagyikhoz és valahogy nekem a málna szimpatikusabb sorbet-nek bedolgozva, mint tejszínes fagyinak. Egyébiránt isteni lett. Először a menta íze hasított bele a nyelvembe a málna ízét csak később, kb. mikor már lecsúszott a torkomon, akkor éreztem. :-) Tökéletes!

Hozzávalók:

• 45 dkg gyümölcs
• 1,5 dl víz
• 10 dkg cukor
• 2 ek. mentaszörp/vagy friss menta
• 2 ek. vodka
• fél citrom leve

A cukorból, vízből, mentaszörből/mentából, citromléből és vodkából szirupot főztem. Nyakon öntöttem vele a málnát, pürésítettem, átpasszíroztam, lehűtöttem és fagyigépben a használati utasítás szerint elkészítettem. Ennyi. :-)

Pithiviers

A Pithiviers (ejtsd: pitivé) egy már-már felháborítóan egyszerű, kevés alapanyagból összeállítható, francia mandulás sütemény. És akkor megragadom az alkalmat, hogy imába foglaljam annak a nevét, aki feltalálta a leveles tésztát. Sok oldalú és mert - ha van a talonban - akkor nagyon gyorsan lehet belőle/vele valami finomat alkotni. Manapság már nagyon sok helyen lehet tisztességes minőségű leveles tésztát kapni. Persze, ettől függetlenül azt mondom, a házinak nincs párja, csak hát macera. Viszont, ha nem kerget a tatár, akkor érdemes otthon készíteni. Ezt a sütit is lehet készíteni házi leveles tésztából is. Én most készítettem először, mármint nem házi leveles tésztából, hanem úgy általában pithiviers-t. És nem utoljára. Ezt itt és most borítékolom. Szeretem az ilyen stílusú desszerteket. Olyan kis rusztikus, vintage. Mandula helyett  tölthető dióval, mogyoróval, szerintem mákkal is, aszalt gyümölccsel, friss gyümölccsel,  akár sós változatban is el tudom képzelni, bár nem tudom, akkor nevezhető e pithiviers-nek. Recept itt.  Egy kicsit alakítottam rajta.

Hozzávalók:

• 50 dkg leveles tészta
• 10 puha dkg vaj
• 10 dkg cukor
• 2 tojás + 1 a lekenéshez
• 15 dkg darált mandula (dió, mogyoró)
• 1 ek. liszt
• 2 ek. rum (amaretto)

A sütőt előmelegítettem 200 fokra. A leveles tésztát két egyelő részre osztottam. Enyhén lisztezett deszkán kinyújtottam mindkettőt akkorára, hogy egy 24 cm átmérőjű kört ki tudjak vágni belőlük. Csak ráhelyeztem egy tortaformát a tésztára és késsel körbevágtam. A töltelékhez a vajat habosra kevertem a cukorral, egyenként hozzáadtam a tojásokat, majd a rumot, lisztet és darált mandulát. Az egyik tésztalapot egy sütőpapírral bélelt tepsire helyeztem, ráhalmoztam a közepére a tölteléket úgy, hogy a tészta szélén 2 cm-es üres peremet hagytam. A tésztaszéleket lekentem felvert tojással majd szépen ráillesztettem másik tésztalapot, amibe előtte egy éles késsel rozetta mintát karcoltam (a képen sajnos nem látni). A széleket jól lenyomkodtam, nehogy kifolyjon a töltelék sütés közben. A tészta tetejét lekentem felvert tojással és kb.25 perc alatt, a sütő középső harmadába készre sütöttem.

Csokis-fűszeres kuglóf

Azokra a napokra ajánlom, mikor nagyon elkerül az ihlet és alapanyagok híján is korlátozva vagyunk. Az egész úgy kezdődött, hogy : Hmm..süthetnél valamit. Jó. De mit? Nem tudom. Valami édeset. :o) Kifinomult női antennáim megérezték a kijelentés mögöttes tartalmát, ami egyébként felszólítás a cselekvésre, így kiszaladtam a konyhába és felmértem a helyzetet alapanyag-ügyben. Okés, akkor lesz kuglóf. A fiatalúr száját is sikerült "befogni", legalább addig csendben van, míg majszolgat. Mert ez egy olyan majszolgatós, teázgatós kuglóf. De melyik nem az? Csak a kép lett nagyon ciki.

 

Hozzávalók:

• 25 dkg puha vaj
• 20 dkg cukor/méz
• 4 tojás
• 35 dkg liszt
• 10 dkg kukorica keményítő
• 1-1 tk. őrölt gyömbér, fahéj, kardamom
• 10 dkg apróra vágott étcsokoládé
• 1 cs. sütőpor
• csipet só
• 125 ml narancslé

A sütőt előmelegítettem 180 fokra. A vajat habosra kevertem a cukorral majd egyenként beledolgoztam a tojásokat és a narancslevet. Hozzáadtam a sütőporral, sóval és fűszerekkel átszitált lisztet, keményítőt és végül a csokoládét, majd egy szilikon formába simítottam a masszát. Kb.50 percig sütöttem. Tűpróba ajánlatos.

Díjat kaptam, továbbadom!

Kata a napokban megtisztelt evvel a díjjal. Ezúton is köszönöm. Hát legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy egyszer kapok ilyet. Főleg nem ilyen hamar, hiszen csupán egy éve "írom" a blogot, sajnos elég hanyag módon az utóbbi időben, de van rá mentségem. Minden esetre úgy érzem, ösztönzőleg fog hatni rám ez a díj, épp ezért igyekszem majd összeszedni magam, megtanulom rendesen kezelni a blogspotot, kap majd csinosabb ruhát a blog és pár héttel ezelőtt megszületett az új és végleges név is, ami úgy érzem igazán az enyém, kedves történet fűződik hozzá, különleges jelentéssel bír számomra, de erről majd kicsit később.

Szabályok:

1. Köszönd meg akitől kaptad.
2. Tedd ki a logót a blogra.
3. Linkeld be, akitől kaptad.
4. Add tovább további hét blogosnak.
5. Linkeld be őket.
6. Hagyj náluk megjegyzést, értesítsd őket.
7. Árulj el magadról hét dolgot.


És akkor jöjjön a 7 dolog rólam:

1. Gondolom nem mondok semmi érdekeset avval, hogy imádok enni és sütni-főzni. Kb.13 éves lehettem, mikor megkezdtem konyhai kontárkodásaimat. önszántamból, úgy, hogy szakácskönyvet sem vettem a kezembe. Elég jó megfigyelő vagyok, tehát sok mindent ellestem anyukámtól és nagyitól, bár mára már saját, kiforrt, egyéni ízléssel és elképzeléssel rendelkezem, ami a sütés-főzést illet. Tehát sok mindent úgy tanultam meg, hogy meg sem kérdeztem, hogyan kell, rábíztam magam a képzelőerőmre és az érzékeimre (hála nem tudom kinek, nagyon jól fejlett ízlelőbimbóim és szaglásom van :o)). Mindjárt az elején a lovak közé csaptam és dagasztással kezdtem konyhai pályafutásom. Az első, teljesen önálló "alkotásom" diós és mákos kalács volt. Egyedül voltam otthon, mondtam :" Süssünk valamit"! :o) Sütöttem, de nagyon izgultam, mit fog szólni anyukám, ha hazaér munkából, mert picit megrepedt a kalács teteje. Akkor még azt hittem, ez nagy gond. Hát mondanom sem kell, anya el volt ragadtatva. Csodás állaga volt a tésztának, amit a kéz kezemmel dagasztottam 13 évesen, egyszerűen jó volt, na. Valahogy így kezdődött ez a "szerelem".
2. Imádom a falusi életet, mert madárcsicsergésre ébredhetek, reggel a harmatos fűben mezítláb lépkedve üdvözölhetem a felkelő napot, közben feketeszedret, epret, rebarbarát, málnát szedhetek a saját bio kertünkben, házi tojásból készíthetek rántottát reggelire, a teraszon üldögélve gyönyörködhetek a friss fűszernyövényekben ..stb... ebből gondolom leszűrtétek, hogy szeretek mindent, ami természetes, érintetlen és egészséges.
3. Ha minden úgy alakul, ahogy kell, akkor májusban kész jogász leszek. Ez egy másik nagy szerelem, imádom és hálás vagyok, hogy ezt tanulhatom, úgy érzem erre a hivatásra születtem. Bár nekem ez több, mint hivatás, ez életstílus, életforma és tartás. Ennek ellenére mégis felüdülés, mikor leteszem a büntetőtörvénykönyvet vagy  más jogszabályt, kikapcsolom az agyam és kezembe veszek egy szép szakácskönyvet és csak főzök és sütök fejben, vagy pedig bezárkózom a konyhába és "alkotok". Egyébként egészségügyi középiskolában érettségiztem, tehát nővérke is volnék, dolgoztam is másfél évet egészségügyben. Elég is volt, de ezért is hálás vagyok, tudom, hogy sokszor hasznát veszem az egészségügyben tanultaknak, látottaknak. Kemény iskola volt a másfél év, naponta szembenézni halálos betegségekkel és az elmúlással.
4. A hármas pontban leírtak a mentség mindenre, arra, hogy mostanában nem igazán van időm a bloggal foglalkozni. Államvizsgák előtt állok, persze, ez nem azt jelenti, hogy nem főzök, csak kevesebbet időt töltök a konyhában, az agyam lefoglalják más informárciók, így kevésbé vagyok kreatív. És persze, nem szeretek bent fotózni, illetve szeretnék, ha lenne rá egy igazán megfelelő hely. Nyáron több a szabadidőm és kedvez az idő a kinti, természetes fényben történő fotózáshoz. Ezen a téren még van mit tanulnom. Majd suli után beleásom magam a fotózás rejtelmeibe és megajándékozom magam egy tükörreflexes géppel is. A blognak köszönhetem ezt az új "hobbit" is.
5. Szlovákia dél-nyugati részén élek egy pici faluban. Mivel a magyart írásban nem nagyon használom, ez lehet magyarázatot ad a fura szókapcsolatokra, helytelen fogalmazásokra, helyesírási hibákra, de azt kell mondanom, hogy így is büszke vagyok magamra :o), szerintem szép magyar szókinccsel rendelkezem, annak ellenére, hogy néha már szlovákul könnyebb kifejezni magam, mint magyarul, aztán, hol ilyen nyelven, hol olyan nyelven beszélek
6. Egyik legkedvesebb fűszerem a római kömény, utána a rozmaring, kakukkfű, kardamom, szerecsendió, gyömbér frissen és őrölve is. Imádom az olasz konyhát az egyszerűsége miatt,  de nem vetem meg a franciát sem a kifinomultsága miatt, és persze Ázsia is el tud ragadni masszív, néha már harsogó ízeivel, fűszereivel. Imádom a kacsazsíros, friss házi kenyeret lila hagymával, a krumplit bármilyen formában, a tésztaételeket, halat és tengeri kütyüket, a vajat és a tejszínt, hiába, zsírban van a zamat. Órákig tudom bámulni a különféle főzőműsorokat. Hmm...szeretem még Adyt is, libabőrös leszek, ha olvasom a Héjanász az avaron-t, szeretem Márait és Az ember tragédiáját....szeretek esténkét pokrócba csavarodva, bort vagy pezsgőt kortyolgatva filmezni ...vasárnap délelőtt horgászni :o) Szeretem az olasz autókat, építészetet, divatot...
7. Imádok nő lenni, csodás dolog ...örülök, hogy 25 évesen elmondhatom magamról, hogy szinte bármit össze tudok hozni a konyhában, ismerem és tudatosan válogatom meg az alapanyagokat, ismerem az elkészítési módjukat és már alig várom, hogy mindezt kamatoztathassam a saját háztartásomban, a saját konyhámban, a saját családomban, mert azt vallom, hogy egy gyermeket már egész picit korától tudatosan kell táplálni és tudatosságra nevelni ... ez elsősorban az anyuka feladata ..ez szívügyem és majd biztos fogok róla írni, ha aktuális lesz, mert még nincs gyerekem, de tudatosan készülök rá és már nagyon várom, hogy egy kis szív dobogjon az én nagy szívem alatt :o)

És akkor továbbadnám a díjat:

• Elsőként legújabb kedvencemnek, a Bouillabaiisse blog írójának, az egyszerű, hagyományos, autentikus, flinc-flanctól mentes francia receptekért, ízléses fotókért és tartalmas írásokért
• Lúdanyónak mert megérintett a knédli, amit nagyon szeretek, és a cseh sört is :o)
• A Legyél te is konyhatüntér blog írójának, mert egyszerű, nagyszerű és természetes 
• Neguilla-nak, a  változatos receptekért, szeretem, hogy olyan sokrétű, egy csipet olasz, egy csipet ázsiai, francia, magyar ... :o)
• Chaud Froid-nak, szintén kedvenc, mert férfi, mert veszettül kreatív, különc, egyszerűen tehetséges
• Ancsikának, mert valahogy beleszerettem a fotóiba
• Pasta e Basta blog írójának ...vajon miért is? :o) Éljenek az olasz tésztaételek!!!

Mogyorós-mandulás-marcipános háromszögek

A gyümölcskenyérhez hasonlóan ez is újítás volt idén karácsonykor. Alig van vele munka, sokáig tárolható, nem szárad ki, szaftos, ragacsos. Érdemes kipróbálni. A recept Macitól származik, semmit nem változtattam rajta, ezért nem is fáradok a bemásolásával. :o)

Karácsonyi gyümölcskenyér

Mámorító, szaftos és nagyon karácsonyi és nagyon gazdag. Talán így tudnám jellemezni Nigella karácsonyi gyümölcskenyerét. Pofonegyszerű elkészíteni, sokáig frissen tartható. Picit kellett változtatnom a recepten, nevezzük inkább szükségmegoldásnak, ugyanis nem volt otthon elég aszalt szilva, de ez nem is baj, és kávélikőröm sincs. Cukrot is kevesebbet tettem bele, nekem még így is édesnek tűnt. Tortaforma helyett püspökkenyér formában sütöttem. Csupán annyi kellemetlenség adódott, hogy a massza sülés közben "kifutott" picit a formából, nem is értem Nigella hogy tudta megsütni egy 20 cm átmérőjű formában. Sebaj! Legközelebb kibélelem a formát sütőpapírral, körbe az oldalakat, hogy magasabb legyen, így majd nem növi túl a tészta a formát.

Hozzávalók:

• 25 dkg aszalt szilva
• 10 dkg aszalt meggy
• 25 dkg mazsola
• 15 dkg aszalt vörösáfonya
• 17 dkg vaj
• 10 dkg cukor (vagy ízlés szerint méz)
• 2 ek. méz
• 2 narancs reszelt héja és leve
• 1 tk. ötfűszerkeverék (ha nincs ilyen, akkor elég fahéj, szegfűszeg)
• 1 tk. őrölt kardamom (elhagyható)
• 2 tk. kakaó
• 3 tojás
• 15 dkg sima liszt
• 7 dkg őrölt mandula
• 1 tk. szódabikarbóna
• 1 tk. sütőpor
• fél dl kávé + 1 dl rum

Az aszalt gyümölcsöket egy nagy lábosba borítottam, hozzáadtam a vajat, cukrot, mézet, kakaót, rumos kávét, a narancsok héját és levét (jól facsarjuk ki a narancsot, nyugodtan mehet a masszába beléből is) és kevergetve addig hevítettem a hozzávalókat, míg fel nem olvadt a vaj és a cukor. Miután langyosra hűlt, egyenként beledolgoztam a tojásokat, hozzáadtam az őrölt mandulát, majd a sütőporral, szódabikarbónával és fűszerekkel átszitált lisztet. Alaposan összedolgoztam, majd egy kivajazott, kilisztezett püspökkenyér formába simítottam a tésztát. 150 fokra előmelegített sütőbe toltam és kb. másfél órát sütöttem. Tűpróba ajánlatos. Nigella 1 3/4 - 2 órát ír, nekem elég volt másfél óra. Csak kihűlés után szeleteltem.